Lysander eleinte nekem nagyon furcsa fiú volt. Kellett egy kis idő mire hozzászoktam a különlegességéhez. Idővel kezdtem megkedvelni ezt a srácot. A romantikus hőst látom benne. Kedvelem őt, de számomra amolyan barát filling.

Csendes fiú keveset beszél, kicsit szétszórt, de nagyon kedves. Ha őszinték vagyunk és kedves vele, akkor hamar megkedvel minket és még mosolyogni is láthatjuk.

Legjobb barátja a rossz fiú rockerünk. Sok közös van bennük viszont stílusuk teljesen ellentétes. Rengetegszer elfelejti a találkozókat, elveszti a jegyzet füzetét, a cuccait. Egy igazi művész, verseket, dalszövegeket ír olykor rajzol vagy énekel. Titokzatos nehezen nyílik meg még előttünk is. Kell egy kis idő ahhoz, hogy minket is bele vonjon a kis „titkaiba”.

Lysander nagyon sokszor legjobb barát szerepét tölti be a történeteimben. A Heterochromia című fanficemben lesz a főhősnő számára elérhetetlennek tűnő szerelem, mert szeretném kicsit romantikus helyzetben is bemutatni. 

Mathilda