EBBEN A FEJEZETBEN IS MEG JELENIK EGY DAL: SUPERCELL/EGOIST - PERFECT DAY. EZ A DAL IHLETTE EZT A R�SZT.

Jacklyn Taylor

Kilenc napon kereszt�l m�st nem csin�ltunk a fi�kkal, csak gyakoroltunk. Megk�rtem ap�t, mint veter�n zen�szt, j�jj�n vel�nk �s seg�tsen felk�sz�lni a versenyre.

Megmutattam az �regemnek a zen�t, amit Lys �rt �s azt mondta, szerinte  ez �gy t�k�letes, ahogy van. Fel�nekeltette velem, �gy kicsit v�ltoztattunk m�g a hangszinten.

Kocsival ment�nk fel Polk Citybe, Neville�k sz�lei igen j�m�d�ak, egy sz�llod�t vezettek; mivel a fi�k bar�tja vagyok �s nagyon kedveltek, ez�rt nem k�rtek semmit csak annyit, mi legy�nk a legjobbak. Shames�k sz�lei is abszol�t t�mogattak, minket kivett�k a sr�cokat a sulib�l, hogy gyakorolhassunk.

Mr �s Mrs Khan termet is biztos�tottak nek�nk a gyakorl�sra, teljesen elszigetelhett�k magunkat a k�v�l�ll�kt�l.

Eg�sz napokat t�lt�tt�k pr�b�l�ssal. Apa seg�tett behangolni a hangszereket. Annyira l�tszott a szemeiben, hogy felt�rnek benne a r�gi, zen�szk�nt meg�lt eml�kei. Boldognak t�nt.

Kih�vta Jaket egy git�r p�rbajra. Az �regemet ugyan nem tudta leverni, de � elismerte Jake tehets�g�t.

J�l �reztem magam, j� volt �jra a fi�kkal zen�lni, viccel�dni, sz�rakozni. N�ha az�rt elkapott a depi, ami Castiel miatt m�g mindig rajtam volt, r�ad�sul m�g Lysander sem gyakorolhatott vel�nk.

Mikor ezeket a jeleket Neville �szrevette, egyb�l j�tt felvid�tani, viszont egyszer ez helyett ink�bb le�lt mell�m megsimogatta a v�llamat, majd ki vitt egy fa al� besz�lgetni.

-         Mi�rt vagy ilyen befordult mostan�ban, Majmocska?

-         Ez hossz� t�rt�net.

-         Tudod j�l, hogy ez a duma nem nagyon hat meg…

Nagyot s�hajtottam, majd elmes�ltem neki mi t�rt�nt mostan�ban.

-         Mi? eszedn�l vagy, mi�rt v�llaltad fel, ha nem is t�rt�nt semmi? – mordult r�m. 

-         Mert, ha menteget�z�k az gyan�sabb �s tudod j�l, hogy nem fogok k�ny�r�gni senkinek.

-         Ez igaz – gondolkodott el. – De akkor ez azt jelenti… - v�ltotta hangnem�t buja st�lusra. – Most akkor szingli vagy, ugye? – sim�tott v�gig a v�llamon a f�lembe suttogva, mire sik�tva arr�bb ugrottam. – Csak vicc volt idi�ta – nevetett. – Viszont, ha m�r itt tartunk, �gy �rzem, ideje lenne kicsit, err�l besz�lgetn�nk – hajtotta le a fej�t.

-         Neville… - lep�dtem meg, majd vissza�ltem mell�.

-         Figyelj Jacklyn…- kezdett bele a t�le szokatlan �rzelg�s besz�lget�sbe. – Ne haragudj az�rt amit, akkor tettem, mikor elk�lt�zt�l Clearwaterbe.

-         �n nem haragudtam sosem, ha �gy lett volna nem �lltam volna sz�ba veled. Egyszer�en csak nem �rtettem az �geszet. Mindig �gy kezelt�l, mint a testv�reidet �s Shames�ket. Melletted is aludtam, egyszer sem kezdt�l ki velem, pedig sz�mtalan lehet�s�g lett volna r�… ez�rt �n nem gondoltam volna, hogy te m�smilyen �rzelmeket t�pl�lsz ir�ntam.

-         Persze, hogy nem tettem ilyet, hiszen a b�ty�m bar�tn�je volt�l. M�g most is pikkel r�m az�rt, ami akkor t�rt�nt. Az pedig… Megijedtem �s h�lyes�get csin�ltam. Azt hittem sosem l�tlak t�bb�, rettegtem m�g a gondolat�t�l is hogy elm�sz. Te viszont, nem �gy tekintesz r�m, igaz?

-         Ez n�lam bonyolult- pirultam el.- J� fej vagy, vicces �s �rt� helyes… - itt s�hajtottam egyet. – De sajnos most tot�lis k�osz az �letem. Nem akarlak �tv�gni, megb�ntani, vagy f�jdalmat okozni neked.

Elmosolyodott, megsimogatta a h�tam �s b�lintott, majd megfogta a kezem �s felr�ntott.

-         Teljes g�zzel a versenyre. S�p�rj�k le a sz�npadr�l, azokat, akik nem oda val�k.

Ez ut�n �jt nappall� t�ve gyakoroltunk, hogy t�k�letes�thess�k a dalt, amit Lysander �rt. Igaz ez a kilenc nap kev�s volt ehhez, de mi megtett�nk minden t�l�nk telhet�t.

Okt�ber 23-�n haza indultunk ap�val �s Shames�ket is hozt�k a sz�leik. Alig v�rtam, hogy haza �rj�nk. Nagyon hi�nyoztak a t�bbiek.

-         Jacky – ugrott a nyakamba Patty. – Nagyon koraiak vagytok, m�gis mikor indultatok �tnak?

-         Hajnalba m�g azel�tt tal�lkozni akartam veled, hogy iskol�ba menn�l – mosolyogtam.

V�ltottunk p�r sz�t, majd hagytuk, had menjenek �tjukra. Kib�relt�k a M�vh�zat a f�pr�ba erej�ig. Eg�sz d�lel�tt pr�b�ltunk.

Este egy�tt vacsor�ztunk, de senki nem hozta sz�ba a m�snapot, mes�lt�nk Ericcel a Polk Cityben l�v� kis kalandunkr�l a fi�kkal. A k�z�s kaja ut�n mindenki elvonult a szob�j�ba.

-         Jacklyn… - j�tt be apa a szob�mba.

-         Kopogni? – vontam fel a szem�ld�k�met.

-         Kopp… kopp… - viccel�d�tt. – Gyere – mondta karon ragadva �s mag�val vitt a szob�jukba.

Le�ltetett az �gyra, majd polcr�l levett egy k�nyvet �s a kezembe adta.

Kem�ny, vajsz�n� bor�t�sa volt �s az elej�re �rt�k: EML�KEIM. Kicsit let�r�lgettem r�la a port, majd kinyitottam.

„ Az �vek elm�lnak, de az eml�keink sosem halv�nyulnak el. -  Elisabeth Thomas”

„Vannak dolgok, amire �r�kk� eml�kezni fogunk, ez is pont ilyen – Eric Taylor”

Ez a k�t mondat d�szelgett a k�nyv els� oldal�n, melyet a mama �s a papa �rtak a saj�t kez�kkel. Elmosolyodtam �s a sz�vem �sszeszorult.

Elkezdtem lapozgatni. Eleinte a band�jukr�l voltak k�pek, majd kettej�kr�l, azt�n pedig az esk�v�r�l, ezt k�vette a sz�lt�s�nk eml�kezetes pillanatair�l. Arr�l, ahogy cseperedt�nk, �let�nk fontos jelenetei. Az utols� k�p, az utols� k�z�s kar�csonyunkr�l volt. M�g sok kit�ltetlen oldal volt a k�nyvben, �n pedig k�nnybe l�badt szemmel n�zegettem, az els� �res lapot.

-         Annak idej�n, nem tudtuk �desany�ddal eld�nteni, melyik�t�k kapja meg ezt a k�nyvet, m�ra m�r sajnos nincs mit ezen gondolkodnunk. Jacklyn, ezt egy nagyon fontos esem�nykor akartam neked adni, eleinte a 20. sz�let�snapodat t�ztem ki, erre a c�lra, de megk�rdeztem Sophia v�lem�ny�t �s azt mondta szerinte, ez fontosabb pillanat, mint a sz�let�snapod. K�rlek vigy�zz r�, nagyon. Olyan k�peket tehetsz bele, amilyeneket Te szeretn�l �s Azokr�l, akik fontosak neked.

A k�nnyeim potyogni kezdtek, nagyon hi�nyzott a mama �s a n�v�reim. Miut�n kis�rtam magam visszamentem a szob�mba �s elkezdtem felt�lt�getni az �res helyeket.

~ H�t el�rkezett ez a nap. Amikor felfigyeltem a cikkre, boldog voltam �s azt hittem sosem j�n el, most m�gis itt kopogtat az ablakon. P�r �ra v�laszt el att�l, hogy az �letem tal�n, gy�keresen megv�ltozzon. Remegek a meleg takar� alatt… Mi�rt? A s�r�s ker�lget, mikor boldognak k�ne lennem… Mi�rt? Vajon a fi�k is, ugyan ezt �rzik? �letemben el�sz�r f�lek… F�lek szemben�zni, azzal, ami el�ttem �ll. Tal�n, ha Lysander velem l�pne, fel nem rettegn�k. Tal�n, ha Castiel az oldalamon lenne, nem remegn�k. Ha a mama, Rene� �s Samantha itt lenne… akkor val�sz�n� nem l�pn�k fel. Igen… ideje t�ltennem magam az elveszt�s�k�n. ~

Felkeltem �s �jra a kezembe vettemen az eml�kk�nyvemet, kerestem egy tollat �s elkezdtem �rni…

„ Amikor az �leted k�nyv�nek egy fejezete bez�rul, egy �res lapon egy �j r�sz ny�lik meg. �llj talpra �s ne n�zz t�bbet h�tra. Mindig legyen c�lod, hogy legyen, mi�rt �jra elindulj. – Jacklyn Laurelle Taylor ****. Okt�ber 24.”

-         Kincsem, lassan k�sz�ln�d kell – l�pett be Sophia.

-         Rendben… ANYA – mosolyodtam el, majd elkezdtem k�sz�l�dni.

Apa noszogatott, hogy min�l t�bbet egyek, nehogy el�juljak, majd az izgalomt�l �s az �hs�gt�l. Mindenki bizakodva n�zett r�m, �gy kicsit �n is �sszeszedtem magam.

Elment�nk a m�vh�zba, ahol rengeteg ember volt. A mi band�nk volt az utols�, aki fell�pett a sz�npadra. Meghallgattuk a t�bbieket is, akik versenyeztek �s bekell valljam t�bben voltak, akik nagyon j�k voltak. Kezdtem �gy �rezni, nek�nk itt semmi keresni val�nk. El�tt�nk Deborah l�pett fel… ahogy sejtettem, az Euterp�mmet a saj�t dal�nak adta el�. Sz�vem szerint, a haj�n�l fogva r�ngattam volna le, a sz�npadr�l.

-         Az utols� versenyz�ink pedig… Az Egoist Exorcist – mondta be nev�nket a zs�ri.

Kil�pt�nk a sz�npadra. Ahogy k�r�ln�ztem, �jra remegni kezdtem. Alig kaptam leveg�t �s k�nnybe l�badtak a szemeim, akkor szinte csoda t�rt�nt…

Az eg�sz oszt�lyom, Mr Faraize, Adolph �s Mrs Shermansky igazgat�n� k�s�ret�ben, bel�ptek a terembe. Castiel, Lysandre, Nathaniel, Violett, Alexy �s Rosalya az els� sorban, a csal�djaink mellet foglaltak helyet.

A kezemet a sz�m el� kapva, elkezdtek hullani a k�nnyeim. Boldog voltam sz�hoz sem jutottam, gyorsan let�r�lgettem a k�nnyeimet �s biccentettem fi�knak, hogy kezdhetj�k. 

Ahogy meghallottam a zen�t, megv�ltozott minden. Becsuktam a szemem �s neki kezdtem. Nem tudom pontosan le�rni, azt az �rz�st, ami akkor keringett bennem, de hihetetlen�l meleg �s j� �rz�s volt. Teljesen �t adtam magam a dalnak. Olyannyira, hogy hirtelen minden sokkal sz�nesebb volt �s megl�ttam anyu�kat az ajt�ban. Integettek nekem v�gig n�ztem a n�z�k�n �s mindenkin, ugyan azt a bizakod� �s csod�lkoz� arckifejez�st l�ttam.

Mindenki, aki meg�g�rte, hogy elj�n ott volt, Kentin is Polk Cityb�l. T�nyleg mindenki. A dal utols� r�sz�nek teljes lelkier�mmel minden hangot bele adva futottam neki. Teljes m�rt�kben sz�vb�l j�tt �s ek�zben lej�tsz�dtak el�ttem �letem legszebb �s legboldogabb pillanatai majd v�get �rt a dal �s �jra k�nnyeimet t�r�lgetve meghajoltam a sz�npadon.

Hatalmas taps, f�ttysz� �s �ljenz�s csapta meg a f�l�nket.

-         Vissza… vissza…- kezdte el Patty Nath Lys �s Rosa ord�tani, mire az eg�sz oszt�lyunk csatlakozott.

-         Sr�cok – fordultam t�rsaimhoz. – Nem sz�m�t mi lesz a v�ge, hogy milyen eredm�nyt �r�nk el szerintem ez… - mutattam a k�z�ns�gre. – Minden er�fesz�t�st meg�rt – mosolyogtam, mire a fi�k f�lre rakva hangszereiket el�re vonultak, hogy mindannyian meghajoljunk.

Enn�l jobb k�z�ns�get keresve sem tal�ltunk volna. Les�t�ltunk a sz�npadr�l. A zs�ri �sszegezte a pontsz�mokat.

-         Ne hidd, hogy a kis m�sorotok majd sz�m�t b�rmit is… �n m�r befutott szt�r vagyok. Semmi es�lyetek ellenem – v�gta oda nagyk�p�en Deborah.

-         Sz�llj le kicsit a f�ldre, nehogy orra bukj… - b�ktem oda kaj�n vigyorral.

Ekkor m�r nem sz�m�tott, hogy mi lesz a v�ge. Nem v�rtam m�r semmit, �gy is �lltunk hozz� a sr�cokkal. Nem sok�ra felh�vtak mindenkit a sz�npadra.

M�r nem izgultunk. M�r nem remegtem nem �reztem t�bb� a f�lelmet. H�tulr�l elkezdt�k sorolni kik, milyen helyen v�geztek. Kezdt�nk furcs�n n�zni egym�sra a sr�cokkal, mikor az els� h�romn�l m�g mindig nem mondt�k a nev�nket v�g�l pedig, csak Deborah �s mi maradtunk.

-         �s az els� helyezett pedig... – itt hatalmas leveg�t vett�nk biztosak voltunk benne, hogy t�nyleg Deborah tapasztalata volt nagyobb hat�ssal a zs�rire, mint mi. – Az Egoist Exorcists.

Kellett p�rperc, m�g az inf�t feldolgozta az agyunk. A szurkol�ink m�r jav�ban tomboltak, mikor m�r siker�lt magunkba tudatos�tani a v�geredm�nyt. Ord�tva ugrottam a fi�k nyak�ba.

Hihetetlen�l boldogok voltunk. Neville felkapott �s ugr�lni kezdett majd egy hatalmas csapat �lel�s volt v�g�l pedig, egym�sba karolva az egyik oldalamon Jake �s Nevile - lel a m�sikon pedig, Allennel �s Shamesszel meghajoltunk a k�z�ns�g el�tt. Deborah az idegt�l v�r�s�d� fejjel leviharzott a sz�npadr�l.

Nem sok�ra mi is k�vett�k a p�ld�j�t, mire csal�djaink a nyakunkba vetett�k magukat.

-         Annyira tudtam… - ord�totta n�v�rem zokogva. – Senki, de senki nem verheti meg a n�v�remet.

-         A h�god vagyok te idi�ta – �leltem meg nevetve.

-         Nem �rdekel – nevetett � is.

-         Nem hiszem el, hogy ezt mondom – jelent meg Amber Patty m�g�tt. – De �r�l�k, hogy te nyerted meg a versenyt – ny�jtott kezet.

-         K�sz�n�m – fogtam meg a kez�t hatalmas vigyorral.

Mindenki egyenk�nt gratul�lt, m�g v�g�l megl�ttam Castielt legh�tul a falnak d�lve. Lehajtott fejjel s�t�ltam el�.

-         Castiel… tudom, hogy haragszol �s hogy nem fogod nekem elhinni. De nagyon sokat jelentett, hogy elj�tt�l �s megn�zt�l.

-         Gratul�lok – ny�jtott kezet keser� mosollyal.

-         K�sz�n�m.

Ezut�n a zs�ri mag�hoz hivatott minket �s az egyik tagja a h�res menegger Roland Ford, aj�nlatott tett nek�nk. Az aj�nlat az volt, hogy seg�t elind�tani a karrier�nket, viszont ez�rt New Yorkba kell vele menn�nk �s k�s�bb nagyon sokat kell utaznunk. A d�nt�s�nket illet�en december 30-ig kaptunk id�t, hogy a sz�leinkkel egy�tt �tr�gjuk magunkat.

Miut�n v�ge lett a zsong�snak el�gedetten d�ltem el az �gyamon otthon. Nem fogtam fel, hogy ami az nap t�rt�nt az t�nyleg megt�rt�nt �s nem csak egy �lom volt. Egyszer csak fogtam magam �s kinyitottam az ablakomat majd ord�tani kezdtem torkom szakadt�b�l.

-         Jacklyn… - rohant be hozz�m k�t b�ty�m. –Minden rendben?

-         Igen – b�lintottam majd a nyakukba ugrottam. – K�sz�n�m, hogy vagytok nekem.

Szeg�nyek tot�l �rtetlen�l �lltak el�ttem, de ez egy cseppet sem zavart. Boldog voltam… �gy �reztem ez a fejezet is lez�r�snak indult az �letemben.