Patricia

A Facebook a leggusztustalanabb dolog a vil�gon. Ostoba pletyk�k, h�lye alkalmaz�sok, elind�thatatlan j�t�kok �s b�k�d�sek hada… Ugyan akkor n�ha �rtelmes, tanuls�gos cikkeket is tal�lni rajta. Hogy honnan jutott ez eszembe?

A legundor�t�bb r�sz�r�l. Ha valakinek sz�let�s napja van, akkor a f�szbuk, oda cs�d�ti a f�l vil�got akkor is, ha a k�sz�nt�k nagy r�sze, m�g csak r�d sem n�z az utc�n.

Szeptember 20-�n reggel, h�tv�gi szok�somhoz h�ven a nap felkel� sugaraival �bredtem. Nagyon sz�p nap volt �s szeptember v�g�hez k�pest nagyon meleg. Nagyot ny�jt�ztam �s boldog mosollyal keltem ki az �gyb�l rem�lve, hogy ez a nap sok meglepet�st okoz majd. H�t volt meglepet�sben r�szem.

-         J� reggelt Kincsem – l�pett be anyu �s hozott egy t�lc�t.

-         Neked is anyu – mosolyodtam el.

-         Boldog sz�let�snapot – cs�kolt homlokon majd el�m tette a reggelit.

-         K�sz�n�m – mosolyodtam el. – Palacsinta – ki�ltottam fel.

-         Rem�lem, �zlik – hallottam meg egy f�rfihangot az ajt�b�l.

-         Apa? Ezt te csin�ltad? – lep�dtem meg.

-         Boldog sz�let�snapot – l�pett be � is.

-         K�szi, apu.

-         Mi magadra is hagyunk. Reggelizz meg �s pihenj – mondta anyu majd magamra hagytak.

Megj�tt Jocker is k�sz�nteni, b�r lehet, hogy csak a palacsinta �rdekelte. K�nyelmesen meg reggelizt�nk. Apa f�ztj�hez k�pest ez a palacsinta valami eszm�letlen�l siker�lt, mintha Jacky is eml�tette volna: - Eric csak palacsint�t tud csin�lni, de az valami fenomen�lis.

Kaja ut�n lassan elkezdtem fel�lt�zni. Megn�ztem a telefonom, de senkinek nem hi�nyoztam. Ez mondjuk mindig �gy szokott lenni, mert telefonon sosem vagyok el�rhet� �s ezt mindenki tudja. Felkaptam cic�mat �s a t�lc�val egy�tt elindultam a konyh�ba.

Meglep�dtem, mert nem hallottam a szok�sos hangzavart amit, azel�tt minden reggel. Mikor lementem csak anya �s apa volt a bent. Letettem a mosogat�ba a t�lc�t �s elkezdtem keresni testv�reimet. Fel al� futkostam a h�zban, mire anya megk�rdezte - Patty dr�g�m mit keresel olyan veszett�l? – m�r a s� tart�t emelgettem h�tha alatta b�jtak el.

-         Jacky, Zack �s Is merre vannak?

-         Jacky nem tudom, mikor j�n haza, Castieln�l t�lt�tte az est�t. Zack Gwendoline - nal valami esem�nyre siettek… azt hiszem… jaj, m�r meg van Gwennek fot�z�sa van ma. Ami pedig Isaacot �s Alicet illeti, ma �k a sorosak a k�v�z� rendez�s�ben.

Nagyot s�hajtottam. Most mit csin�lok itthon? Tettem fel magamban a k�rd�st. Ekkor �tl�tt fel bennem: Nathtel tarthatn�nk egy romantikus pikniket, r�g volt �gy is kettesben ilyenekre id�nk.

Fel is h�vtam csengett - csengett, de nem vette fel. Pr�b�ltam m�g egyszer, de akkor sem volt semmi reakci�. Meglep�dtem hisz sosem csin�lt m�g ilyet. Ezel�tt este �gy volt, hogy n�la alszok, de azt mondta, az apja el akarja vinni valami olyan helyre, ahova csak a Ward csal�d f�rfi tagjai l�phetnek be.

Az ut�bbi napokban Nath nagyon fur�n viselkedett. Nagyon sok id�t t�lt�tt a h�gommal �s folyamatosan pusmogtak, amikor pedig megjelentem, a l�ny vagy gyorsan lel�pett, vagy ha siker�lt k�rd�re vonnom �ket, akkor azt mondt�k �n csak bek�pzelem a dolgot.

Unottan j�tszottam Jockerrel az �gyon elfek�dve. Kezdtem azt hinni, hogy mindenki elfelejtette a sz�let�snapomat.

J�tt egy gondolatom, hogy rajzolhatn�k valamit, �gy az asztalhoz �ltem el� kaptam a rajz k�szletemet. Csak �ltem �s n�ztem ki az ablakon, pr�b�ltam ihletet mer�teni a vil�gb�l. V�g�l nem j�tt semmi �tlet, de elkezdtem vonalakat h�zogatni. M�g egyet �s m�g egyet.

Min�l jobban bele m�lyedtem ann�l ink�bb kikapcsolt az agyam �s csak a rajzomra gondoltam. M�r vagy m�sf�l �r�ja a m�vemet k�sz�tetem, mikor olyannyira kiteljesedett, hogy m�r tudtam mit is rajzolok. Egy l�ny kezdett kialakulni a pap�ron.

Teljesen bele felet kezdtem a rajzol�sba. Nem is tudtam mi t�rt�nik k�r�l�ttem, ebb�l pedig a telefonom cseng�se riasztott fel.

-         Telefonon keres valaki? – lep�dtem meg.

Mikor megn�ztem a telefonomat Armin feliratot jelezte. Teljesen meg voltam d�bbenve. Az ut�bbi id�kben fura volt, felt�n�en kedves volt velem, b�r Nathet gyilkos tekintettel figyelgette. �gy viselkedett, mint aki f�lt�keny.

P�r percig csak b�multam a telefonomon ki�rt nevet majd felvettem.

-         Hello, Patricia Bailey telefonja miben seg�thetek?

-         Szia Patty, Armin vagyok. Rem�lem nem zavarlak – sz�lt bele a telefonba.

Eleinte azt hittem, f�lre nyomta a telefont, ez�rt is mutatkoztam be, hogy ne legyen f�lre �rt�s.

-         Nem dehogy – mondtam a sokkt�l megdermedve.

-         Csak boldog sz�let�snapot akarok k�v�nni.

-         K�sz�n�m ez kedves – mosolyodtam el.

-         Minden rendben? Olyan hallgatag vagy. T�rt�nt valami?

-         Ne… nem semmi csak nem gondoltam, hogy fel fogsz k�sz�nteni. De igaz�n k�sz�n�m.

-         Figyelj, csak ami azt illeti, szeretn�k majd veled besz�lni, n�gyszemk�zt, ha r��rsz valamikor.

-         Nos, ami azt illeti, most �pp r��rek.

-         R��rsz?

-         Igen �pp rajzoltam, de az utols� sim�t�sok vannak m�r csak vissza. Ha gondolod, akkor megbesz�lhetj�k most is.

-         Komolyan? Rendben akkor mit sz�ln�l, ha f�l �ra m�lva a park bej�rat�n�l tal�lkozn�nk?

-         Nekem j� – mosolyodtam el. –Akkor addig, szia – tettem le a telefont.

A sz�vem szor�tott, de m�gis j� �rz�s t�lt�tt el. Fogalmam sem volt, mit akarhat a sr�c. Tal�n bocs�natot akar k�rni, ami�rt bunk� volt velem. J�rtak a gondolatok a fejembe, ahogy �n fel s al� a szob�ban.

�t �lt�ztem �s elpakoltam a rajz felszerel�semet. Ez ut�n az �r�mra pillantottam majd szinte rohamtemp�ban indultam a bej�rati ajt�hoz, ugyanis k�s�sbe voltam.

-         Kicsim hova sietsz? – n�zett r�m �rtetlen�l anyu.

-         Tal�lkoz�m van valakivel – mondtam, de cip�m felh�z�s�val foglalkoztam. – Majd j�v�k – �s meg is indultam.

Siettem, hisz alig maradt 5 perc, hogy a parkhoz �rjek. M�r messzir�l megpillantottam a sr�cot, �gy lelass�tottam. K�nyelmesebb temp�ba l�pkedtem a n�zel�d� fi� fel�.

-         Szia, ne haragudj, hogy k�stem.

-         Patty, hiszen teljesen pontos vagy – mutatta vigyorogva a telefonj�t.

-         Mir�l szeretn�l besz�lni? – n�ztem r� �rdekl�d�n.

-         Menj�nk, �lj�nk be valahova – vetette fel az �tletet.

-         Ok�, menj�nk hozz�nk a k�v�z�ba – mosolyodtam el.

Armin csak b�lintott majd elindultunk. Nagyon fesz�lyezve �reztem magam mellette. �gy s�t�ltunk egym�s mellett, mint k�t vad idegen. A sz�vem szor�tott �s kicsit zavarba �reztem magam.

Mikor oda �rt�nk illedelmesen kinyitotta az ajt�t �s el�re engedett. Mikor bel�pt�nk meglep�dtem, anya azt mondta Is �s Alice itt vannak, de nem l�ttam �ket sehol. Fur�llottam a dolgot. Le�lt�nk a kedvenc helyemre, a h�ts� sarokba, ahonnan az �vegfal miatt lehetett az eg�sz utc�t l�tni.

Armin el� kapta az itallapot.

-         Te nem n�zed �t? – pillantott r�m felvont szem�ld�kkel.

-         Nem k�v�lr�l f�jom minden aj�nlatukat.

-         T�nyleg – csapott a homlok�ra. – T�bbsz�r is beseg�tett�l anyuk�dnak, annak idej�n.

-         Igen. B�r mostan�ban hanyagoltam a k�v�z�t – n�ztem ki az ablakon, mikor megpillantottam Allent �s Alexyt, amint �pp szatyrokkal s�t�lgattak az �t t�l oldal�n.

-         Allen m�gis mit keres itt – ugrottam az ablakhoz.

-         Patty? – n�zett r�m Armin.

-         Jaj, bocsi – j�ttem kiss� zavarba.

-         Ismered azt a sr�cot, aki a tes�mmal van? – n�zett r�m �rdekl�d�n.

-         Nos, h�t… igen egy nagyon j� bar�tunk.

-         Bar�totok?

-         Igen. � �s Alexy nagyon sokban hasonl�tanak.

-         �n mi�rt nem tudok, err�l a sr�cr�l? – h�zta �ssze szem�ld�k�t.

-         Ami azt illeti, Allen messze lakik innen. Polk Cityben.

Armin k�rd�n n�zett r�m. �sszefonta maga el�tt karjait majd szigor� tekintettel m�regetett.

-         Mindent szeretn�k hallani – jelentette ki.

-         Nem tudom, hogy besz�lhetek – e, err�l a dologr�l – v�r�s�dtem el.

-         Patricia – f�jtatott Armin.

-         �m – haraptam a sz�mba.

Nem tudtam, mit tehetn�k, elmondhatom – e, ami a nyaral�son t�rt�nt. Alexy biztos okkal nem mondott semmit Arminnak, de ami zavart az az volt, hogy Alexy �s Armin k�z�tt sosem voltak titkok.

-         Nos, Allen Jacklyn egyik Polk cityben �l� legjobb bar�tja. Eml�kszel, hogy Alexy a ny�r utols� p�r napj�t nem t�lt�tte otthon igaz?

-         Persze.

-         Ami azt illeti ott ismert�k meg egym�st.

-         De mi van k�zt�k?

-         Azt �n sem tudom pontosan csak annyit, hogy minden nap besz�lnek Facen �s telefonon is.

-         Sz�val � az, akivel �lland�an csicsereg.

-         Val�sz�n�leg – s�hajtottam. – De el ne mond Alexynek, hogy ezt elmes�ltem neked, mert azt hinn� �rul� vagyok.

-         Dehogy. Eszembe sem jutott – mosolyodott el. – Patty sajn�lom – mondta lehajtott fejjel keser� mosollyal.

-         Ha? – lep�dtem meg.

-         Patricia? – jelent meg sz�les mosollyal az arc�n az egyik alkalmazottunk.

-         Julian – n�ztem fel r�.  – Isaac �s Alice merre vannak nem �gy volt, hogy ma �k rendezik a k�v�z�t?

-         Isaac �s Alice? �gy volt, de dolguk van, �gy elcser�lt�k a munkanapot j�v�h�tv�g�re.

-         Ez �rdekes, anya nekem nem ezt mondta – gondolkodtam el.

-         Valami baj van Patty? – n�zet r�m �rdekl�d�n Armin.

-         Nem dehogy - h�z�dott hamis mosolyra a sz�m.

-         Tudod, a h�god mellett nagyon sokat v�ltozt�l – vetett r�m egy buja vigyort Armin.

-         Nos, tudod Jacky nem olyan rossz ember, mint amilyennek els�re t�nik – mosolyodtam el. – B�r vannak neki olyan dolgai, amivel nem �rtek egyet.             

-         Nem hittem volna, hogy j� hat�ssal lesz r�d az � �letst�lusa – kuncogott.

-         H�t igen.  �n egy van�li�s latt�t k�rek, egy szelet epres – mascarphon�s torta szeltet, ezen k�v�l pedig, egy Spite-ot – adtam le Juliannek a rendel�st, aminek hallat�n Armin csak nagyokat pill�zott. – Armin, te mit szeretn�l? – vigyorogtam r� a sr�cra, aki kis h�j�n t�tott sz�jjal n�zett.

T�nyleg nagyon sokat v�ltoztam, ami�ta szak�tottunk. Szinte �j ember lettem �s igaza volt, err�l legf�k�pp Jacklyn tehet. Ahogy Armint figyeltem � is kicsit m�sabb lett. Olyan, mintha belet�r�d�tt volna abba, hogy szak�tottunk, b�r nem �rtem, ha � szak�tott velem, mi�rt kellett belet�r�dnie.

-         �n egy col�t k�rek �s egy csirk�s szendvicset – n�zett r� Julianre.

-         Rendben azonnal hozom a rendel�st – mondta a l�ny, aki ut�n Armin igen felt�n�en ut�na fordult.

-          Khm – k�hintettem egyet. – Sz�pl�ny, de nem illik ennyire felt�n�en skubizni a fenek�t. Julian Adams, h�sz �ves, egyetemista jog�sz szakon, tov�bb� szingli.

-         Ezt most mi�rt mondtad el? – vonta fel a szem�ld�k�t a sr�c. – Te nem az a Patty vagy, akit �n ismertem. Hihetetlen, hogy egy ny�r alatt, mennyire k�pes volt�l megv�ltozni.

-         H�t igen, ezt mind a bar�taimnak k�sz�nhetem, de ne r�lam besz�lj�nk. Mond el ink�bb, mi�rt is szerett�l volna besz�lni velem.

-         Nos, az igazat meg vallva azt akartam tudni, mi van veled. Ugyan oszt�lyt�rsak vagyunk, de m�gis olyan mintha m�r ezer �ve nem l�ttalak volna �s…

-         �s?

-         Szeretn�k bocs�natot k�rni. Tudod… a ny�r folyam�n randiztam p�rszor Melodyval, hogy bosszantsalak titeket Nathaniellel, de… - mondta fintorogva - de hamar kider�lt, hogy nem igaz�n vagyunk egy hull�mhosszon.

-         Kedves eg�szs�getekre – tette el�nk k�zben Julian a rendel�s�nket, mire mi csak b�lintottunk.

-         Tudod nagyon b�ntott, hogy azok ut�n, hogy kiadtad az utamat, m�g te volt�l megs�rt�dve, ami�rt bar�tkoztam Nathtel.

-         Boldog vagy vele? – n�zett r�m kiskutya szemeivel, amit�l gomb�c lett a torkomba.

-         Az igazs�g az, hogy nagyon sok mindenben egyezik az �zl�s�nk �s nagyon j�l meg�rtj�k egym�st. Eleinte nehezemre esett elfogadni a dolgot, mivel egykor a legjobb bar�tomnak tekintettem. De tudod nincs fi� �s l�ny k�z�tt csak bar�ts�g. Erre r� kellett �bredjek. Szeretem �t – jelentettem ki egyszer�en a t�ny�romon l�v� s�tem�nyt kotor�szva.

-         �rtem – mondta tekintet�t az asztalra szegezve. – Patty azt akarom, hogy tudd, �n t�nyleg szerettelek, b�r m�r k�s� b�nk�dni. H�lye voltam �s �sszet�rtem a sz�ved. Szeretn�m, hogy boldog legy�l – mosolygott keser�en.

-         K�sz�n�m. Igyekszem – mondtam belekortyolva a latt�mba.

Kicsit kellemetlen�l �reztem magam, ahogy l�ttam Armint b�nk�dni a sz�vem belesajdult, ahogy r�n�ztem. Nagyon megb�ntott annak idej�n, mivel nagyon szerettem �t, de most itt volt nekem Nath, akibe �gy szint�n bele szerettem.

M�r t�bb h�nap �ta el�sz�r �reztem ilyet. Armin felszak�totta a r�gi �rz�seimet. Kezdtem azt hinni, hogy m�g nem z�rtam le magamba az „Armin �gyet”.

Armin csak lehajtott fejjel majszolta a szendvics�t. A sz�vem szakadt meg, hogy �gy kell l�tnom.

-         �s hogy - hogy felh�vt�l? – k�rdeztem lehajtott fejjel.

-         Nos, �rtam facen is �zenetet, de azt jelezte, hogy tegnap �ta nem volt�l fent.

-         Tudod, hogy nem szeretek k�l�n - k�l�n minden „kedves ismer�s�mnek” k�sz�netet mondani.

Ezut�n csend vett k�r�l minket, egy kis ideig, mindketten elfogyasztottuk a rendel�st majd Armin fizette a sz�ml�t. Tov�bbra sem igaz�n sz�ltunk egy m�shoz, mik�zben s�t�ltunk. Nagyon fura �rz�s ker�lgetett, mintha azt v�rtam volna, mikor fogja meg a kezemet.

�reztem, ahogy az arcomat forr�s�g �nti el �s k�zben a sz�m sz�l�t kezdtem el harapd�lni. Nehezen kaptam leveg�t �s csak f�lve n�ztem a mellettem kullog� sr�cra. Ahogy ment�nk v�letlen�l egym�s kez�hez �rt�nk.

-         Jaj, ne haragudj – mondta szer�nyen.

-         Armin mi a baj? �gy viselkedsz, mintha sz�gyenl�s lenn�l, pedig megismerked�s�nkkor sem volt�l ilyen.

-         Kicsit kellemetlen�l �rzem magam, ami�rt elszalasztottam egy ilyen l�nyt, mint te. Sok id�m volt �tgondolni az eg�szet �s megb�ntam, hogy ilyen voltam.

-         Armin te most? – lep�dtem meg.

-         Azt hittem, ha megkapok egy m�sik l�nyt, akkor majd elfelejtelek, de nem �gy volt. Amikor k�zen fogva l�ttalak Nathaniellel s�t�lni, azt hittem bele pusztulok. Tudom, hogy nem alkalmas, f�leg most, hogy neked van m�s, de �gy �rzem ez az utols� es�lyem arra, hogy elmondjam mit is �rzek ir�ntad. Patty �n m�g mindig szeretlek – hadarta el �s szemei azt t�kr�zt�k, igaz, amit mondott.

Egyszer�en nem jutottam sz�hoz, csak hebegtem habogtam.

-         Armin… �n… nem is tudom, hogy… - mondtam elv�r�s�dve.

-         K�rlek, mond meg �szint�n �rzel m�g valamit ir�ntam? – simogatta meg az arcomat.

-         Nem tudom, mit �rzek, teljesen �ssze vagyok zavarodva – mondtam r� sem n�zve, de a k�vetkez� pillanatban nagyon meglepett.

Hirtelen azt sem tudtam mi t�rt�nt. Mire �szbe kaptam Armin m�r becsukott szemekkel tapasztotta a sz�j�t az eny�mre. Nem tudtam mit kellene tennem, mert tiszt�ba voltam vele, hogy ez nem helyes, de v�g�l nem tudtam nem engedni a cs�b�t�snak �s visszacs�koltam, m�g � finoman belet�rt a hajamba.

P�r percig �gy voltunk majd lassan mind a ketten elkezdt�nk feleszm�lni. Ahogy t�volodott t�lem l�ttam halv�ny mosoly�t, m�g �n tov�bbra is v�r�s�dve, azt sem tudtam mit tegyek. Nem is kellett sokat gondolkodnom a dolgon, hisz egy ismer�s hangra lettem figyelmes.

-         M�gis mit m�veltek itt? – akadt ki Alexy. – Armin, azt hittem megbesz�lt�k, hogy nem piszk�lsz bele Patty �let�be.

-         Alexy f�lre �rted, �n nem bele piszk�lni akarok. Te ismersz a legjobban. Szeretem �t – hadakozott Armin.

-         �ppen ez�rt kellene hagynod, hogy boldog legyen. Tudod te milyen, ha boldogs�gban vagy valakivel, erre megjelenik az exed �s belekont�rkodik az �letedbe? – f�rmedt r� testv�r�re Alexy. – Gyere Patty – ragadta meg a karom a k�khaj� sr�c.

Ahogy t�volodtunk Armint�l l�ttam, ahogy a bele v�g, egy h�z fal�ba majd h�ttal �sszerogy mellette. A sz�vem szakadt meg. Ezut�n a karomat szor�t� Alexy arc�t n�ztem, aki m�r v�r�s volt a m�regt�l. Sosem l�ttam egyikk�j�ket sem ilyennek. Lehajtott fejjel kullogtam a sr�c ut�n. Nagyon sz�gyelltem magam, nem tudtam mihez kezdjek, �s hogy mi volt ez az eg�sz csak azt tudtam, hogy valamit nagyon elrontottam.

-         Alexy? Hova viszel? – k�rdeztem meg t�le, mikor m�r h�rom utc�val arr�bb voltunk Armint�l.

-         Patty… K�rdezhetek valamit? – �llt meg hirtelen.

-         Persze – emeltem meg a fejem.

-         Kit szeretsz?

-         �n m�r nem tudom – s�hajtottam. – Azt hittem m�r r�g elfelejtettem a b�ty�dat.

-         �rtem. Ne agg�dj, nem mondom el Nathnek ezt a dolgot. Viszont most elviszlek, haza �lt�zz �t �s indulunk tov�bb.

-         De m�gis hova?

-         Majd megl�tod – mosolyodott el halv�nyan.

�gy is volt haza k�s�rt. Mikor bel�pt�nk az ajt�n anya �s apa egy nagy dobozzal a kez�kben k�sz�nt�ttek. – Boldog sz�let�snapot Kicsim. – mosolyogtak majd �t adt�k az aj�nd�kot. Egy gy�ny�r� h�feh�r ruha volt hozz� ill� szand�llal. Olyan boldog voltam, hogy azonnal felfutottam a szob�mba, m�g Alexy ut�nam j�tt.

-         Na, milyen? – k�rdezte kopogva az ajt�mon. – Patty elk�peszt�en j�l n�zel ki – kapott a sz�ja el�.

-         Tetszik? – k�rdeztem f�lig �r� vigyorral.

-         Gyere, megcsin�lom a hajadat – mondta �s el�lt az �gyamra. – �r�l�k, hogy megn�vesztetted a hajad. De nem �rtem honnan j�tt, hisz vil�g �letedbe r�vid hajad volt – mondta kez�be v�ve a hajs�t� vasat.

-         Alexy mutatok neked valamit – �ltem le neki h�ttal. – De ez a kett�nk titka ok�?

-         Persze.

Fel�lltam �s el� kaptam a rajzot, amin d�lel�tt dolgoztam. A v�gs� sim�t�s egy felirat volt rajta. 

„ Testv�r, Bar�t, P�ldak�p ~ Ezek vagyunk mi!”

Alexy t�tott sz�jjal n�zte a k�pet. Meg sem tudott sz�lalni.

-         Ez itt Jacklyn? – ny�gte ki v�g�l.

-         Igen – b�lintottam.

-         De, mi�rt r�zsasz�n?

-         Nem tudom szerintem ez illik hozz� legjobban.

-         A R�ZSASZ�N? – hangs�lyozta

-         Igen, de nem mond vissza neki – mosolyogtam elpirulva.

-         Nem mondom el neki, de gyere, lassan indulunk, kell.

-         De hova?

-         Mondtam, hogy majd megtudod. Ne akarj hamar meg�regedni.

Alexy csin�lt nekem egy szuper frizur�t. Izgatott voltam m�g is kicsit f�jt a mellkasom, nem tudtam feldolgozni azt, ami Arminnal t�rt�nt. Miut�n elk�sz�ltem elindultunk. Elk�sz�nt�nk anyu�kt�l.

Egy idegen h�zhoz ment�nk, de nem sok�ra megtudtam ki lakik a lak�sban, mivel �dv�zl�s�nkre rohant a vaskapun bel�l egy hatalmas fekete kutya. Egy�rtelm�en Castiel�kn�l j�rtunk. Ki j�tt az emlegetett szam�r. Nagyon gyan�s volt ez az eg�sz szitu�ci�. Alexy eltakarta a szemem, �gy kellett bel�pn�nk a h�zba.

-         Meglepet�s – hallottam meg egy csapat ki�lt�s�t.

Amint kinyitottam a szemem ott volt mindenki. Zack, Gwen, Isaac, Alice, Jacky, Castiel, Rosa, Alexy, Lysandre, Violette, Polk cityb�l Allen, Jasper, Shames, Kurt, Leah, Jake, Neville, Mr. Williams azaz Adolph �s Nathaniel.

A kezem a sz�m el� kaptam. Nagyon boldog voltam. Nagyon j�l esett, hogy meglepet�st szerveztek a sz�let�snapom alkalm�b�l. Jacky aj�nd�ka egy hatalmas citrom torta volt. Nagyon finom volt. Rengeteg aj�nd�kkal halmoztak el. A zen�n Alexy, Castiel �s Neville veszekedtek.

Nagyon j� bulit csin�ltak a b�ty�im is megt�ncoltatt�k bar�tn�iket. Tizenegy �ra k�rny�k�n kimentem a teraszra leveg�zni, ahol �pp Castiel sz�vta a cigij�t.

-         Bocsi nem baj, ha �n is kij�v�k kicsit? – �ltem le mell�.

-         Nem – mondta egyszer�en.

Valahogy m�g mindig tartottam a sr�ct�l, pedig Jacky nagyon j� hat�ssal volt r� az ut�bbi id�kben. Sokkal nyugodtabb �s „kedvesebb” volt, mint azel�tt Nathtel sem veszekedtek m�r annyit, vagyis ink�bb csak viccel�d�sb�l csipkedt�k egym�st.

-         Mi a baj? – sz�lalt meg h�rtelen.

-         Ha? Honnan veszed, hogy van valami baj? – n�ztem r� meglep�dve.

-         Teljesen le vagy t�rve.

-         Castiel… Lehetne egy intim k�rd�sem?

-         Mond.

-         Te ugye szeretted m�r ezel�tt is Jacklynt.

-         Olyasmi.

-         �s mikor Deborah visszaj�tt te, hogy �rezt�l mindkettej�k ir�ny�ba?

-         Jackyre haragudtam nagyon, de amikor Deb visszaj�tt nagyon rosszul �reztem magam, mert azt hittem, hogy akkor l�tom �t utolj�ra.

-         Mindenk�pp a h�gomat v�lasztottad volna? Ha v�lasztani kellett volna kettej�k k�z�tt?

-         Mi�rt �rdekel t�ged ez ennyire? – vonta fel a szem�ld�k�t.

-         Nem tudom… - mondtam keser� mosollyal.

-         J�l gondold, �t ki mellett d�ntesz – s�hajtott nagyot. – Semmi k�p se maradj olyan ember mellett, aki fel� k�ts�geid vannak. �s ha engem k�rdezel nem �rdemes ki�sni a d�gl�tt kuty�t.

-         K�sz�n�m – ugrottam fel �s adtam egy puszit a homlok�ra, amit k�rd� tekintettel reag�lt le. – Rengeteget seg�tett�l. Egy nap majd visszafizetem – mondtam majd visszarohantam a t�bbiekhez.

Fogalmam sincs honnan tudta Castiel, hogy mi b�nt, de m�gis nagyon sokat seg�tett. Ez volt az els� alkalom, hogy n�gy szemk�zt besz�lgettem vele. Ekkor d�bbentem r�, hogy t�nyleg olyan, mint a h�gom.

Ezut�n eg�szen hajnalig buliztunk, mindenki j�l �rezte mag�t, de nem bontottuk sz�t a lak�st. K�ts�g k�v�l ez volt �letem legboldogabb sz�let�s napja.