Jacklyn Taylor

N�ma csendben �ltem a kocsiban, karba tett kezekkel duzzogva n�ztem ki az ablakon.

-  Jacky �desem, legal�bb mosolyoghatn�l – vetett r�m k�nos vigyort ap�m.

Nem sz�ltam hozz�, csak nagyot f�jtattam.

-        Jacky, hidd el nekem, Sophia nagyon kedves n� �s szeretni fog t�ged – mondta ell�gyult hangon. – A gyerekei is csod�latosak. J�l fogod �rezni magad – folytatta a gy�zk�d�st, amire abban a percben egy�ltal�n nem voltam vev�.

-        Nem �rdekel milyenek – mordultam fel, fintorogva v�gig m�rve ap�mat.

-        De mi a baj kincsem? Mi�rt vagy ilyen? – k�rdezte nagyot s�hajtva.

-        Ugye, most csak viccelsz ezzel a k�rd�ssel…

-        Nem, mi�rt vicceln�k?

Nagyot s�hajtottam, majd ism�t elford�tottam a fejem. Ap�m egy h�rhedt n�cs�b�sz, gy�l�l�m is ez�rt. Kb. k�t h�napja hagyta ott Saraht �s k�t hete meg k�z�lte, hogy el fogja venni Sophiat, nem is tudom mi ezzel a baj… de komolyan…

Ami�ta k�z�piskol�ba j�rok, folyamatosan azt kapom ap�mt�l, hogy nincsenek soha bar�taim. �gy csin�l, mintha err�l �n tehetn�k. K�l�nben is Polk Cityben voltak, csak �pp � nem tudott r�la.

Ez elm�lt m�sf�l �vben k�t k�l�nb�z� v�rosban laktunk, ez volt a harmadik alkalom, hogy k�lt�z�k �s minden alkalommal m�s n�h�z ment�nk: Eve, Sarah most meg Sophia.

-        N�zd Jacky, ott egy hamburgeres, egy�nk valamit – �r�mk�d�t ap�m, majd meg �lltunk.

Szinte, mint egy gyerek, ugrott ki a kocsib�l �s rohant az �p�let fel�. Idegesen ingattam a fejem, majd �n is kisz�lltam. Ny�jt�ztam egyet, meg ropogtattam a nyakam �s a h�tam, azt�n bev�gtam az ajt�t, mintha valami budi lenne, �gy indultam el, ap�m ut�n. M�g visszan�ztem az aut�ra, majd visszal�ptem, hogy kivegyem a slusszkulcsot �s bez�rjam.

-        Komolyan mondom rosszabb, mint valami gyerek, a kulcsot is bent hagyja… - morogtam magamba.

Zsebre t�ve a kezem, l�ptembe a hamburgereshez. Mikor ap�m meg hallotta az ajt� feletti cseng� csilingel�s�t, rohant hozz�m �s a kezemet elkapva hatalmas vigyorral r�gatott a pulthoz.

-        Susan k�rlek, had mutassam be a l�nyomat, Jacklynt – tolt a pulthoz hatalmas vigyorral.

-        �, Jacklyn m�r rengeteget hallottam r�lad, �desap�dt�l, te vagy a b�szkes�ge – sz�lalt meg a n�, akire r� sem n�ztem.

-        �r�l�k… - b�ktem oda mogorv�n. – Be akarom hozni Olive - ot. – sz�laltam meg hitelen.

-        Jaj, Jacky kuty�kat nem illik, ilyen helyre behozni – nyafogott ap�m.

-        Eric… - sz�lt r� a pultos. – Hozd csak be, Kedvesem – mosolygott a n�.

Abban a szent pillanatban, sarkon fordultam �s visszaindultam a kocsihoz. Kinyitottam az ajt�t �s kivettem, a m�g alv� Spitzet pokr�costul, ezut�n visszamentem kis kedvencemmel.

-        Mit k�rsz Kincsem? – hajolt hozz�m ap�m, b�rgy� vigyorral a k�p�n.

-        Akkor vagyok hajland� rendelni, ha Olivenak is veszel valamit - d�rm�gtem el az orrom alatt.

-        De Jacky… - habozott egy ideig, majd bele egyezett. – J� legyen, mit k�r a sz�r�s bar�tod? – k�rdezte a szemeit forgatva, szarkasztikus hangon.

-        Egy hatalmas h�st �s a sz�nsavmentes �sv�nyvizet, ne legyen t�l hideg, de ne is legyen olyan, mint a h�gy… ezek mellett �n, egy sajtburgert z�lds�g n�lk�l �s k�t szelet csoki tort�t, valamint egy f�l literes col�t – adtam le a rendel�st, majd le�ltem az egyik asztalhoz.

Eric hatalmasakat pill�zott ott maradva a pult el�tt. Megv�rta a rendel�st �s oda hozta az asztalhoz. 

-        Jacky, legal�bb az asztaln�l tedd le, a kuty�t – sz�lt r�m az orr�t t�r�lgetve.

-        Akkor, hogy egyen? – fakadtam ki teljesen, kutyusk�m sz�j�ba t�mve egy darabot a h�sb�l.

-        Egyen a f�ld�n, de tudod, hogy allergi�s vagyok a kutya sz�rre…

Persze allergi�s… engem ilyen dum�val nem tudott soha beetetni, ha allergi�s lenne, akkor id�ig is t�ssz�g�tt volna.

Az�ta csin�lja ezt, ami�ta egyszer Olive lepisilte a f�z�ld p�l�j�t, ami a f�ld�n hempergett. �ll�t�sa szerint, az volt a kedvence, de ocsm�ny egy fels� volt m�g anyu �s a h�gaim szerint is. Az�ta is nekem kell, elmenjek vele ruh�t v�s�rolni, mert meg tal�lja a vil�g legg�zabb ruh�it.

N�ha eszembe jutnak a r�gi idilli csal�di k�peink �s v�gy�dom a r�gi �letem ut�n. Ezen merengve majszoltam a sajtburgeremet �s etettem Olive - ot is.

-        Mi a baj? – k�rdezte agg�dva apa, mikor l�tta az elkeseredett arcomat.

-        Eric… - sz�laltam meg keser�en. – Ki akarok menni, megl�togatni any�t Sammyt �s Rene�t, ha m�r visszamegy�nk Clearwaterbe.

-        M�r megint �gy h�vsz, az ap�d vagyok nem egy idegen… - ingatta a fej�t. – Ki mehetsz hozz�juk, ha mindent elrendezt�nk. M�g be kell ugranunk Jean – Luis�khoz oda adni a megh�v�t.

Erre a mondatra felkaptam a fejem. Jean – Louis ap�m legjobb bar�tja volt �s egyben az �n �ltal�nos iskol�s legjobb bar�tom, Castiel apja is egyben. Meg�rvendeztem, hisz a ballag�sunk �ta nem hallottam fel�le.

Ekkor felderengtek az iskol�s eml�keim, mennyit szek�ltuk egym�st. �lland�an deszk�nak h�vott �s azzal cseszegetett, hogy a k�t tes�m mennyivel n�iesebb, mint �n, erre �n mindig megh�zg�ltam a f�l�t �s kiab�lni kezdett, �n meg j�kat nevettem azon, ahogy elv�r�s�dik a feje idegess�g�ben. Akarva – akaratlanul is elmosolyodtam.

-        V�gre l�tni egy mosolyt az arcodon – kuncogott fel ap�m.

-        Eric, ink�bb csak t�md a fejed – v�gtam be hirtelen a durc�t ism�t.

Valamit mormogott, de nem hallottam, mert nem figyeltem oda, azon j�rt az eszem, hogy �jra l�thatom a sr�cot, aki mellett feln�ttem. Legbel�l vigyorogtam, mint a tejbe t�k, de dacb�l sem voltam hajland� ezt kimutatni.

Miut�n meg eb�delt�nk, �jra �tnak indultunk. Folyamatosan Castielen j�rt az eszem.

-        Vajon �sszej�tt v�g�l Deborahval? – gondolkodtam el kicsit, mik�zben az �lmoss�g kezdett elnyomni. – A francba is, nem �llhatok �gy el� – morfond�roztam.

Miel�tt elk�lt�zt�nk ap�mmal, azt mondtam neki, hogy h�res �nekes leszek �s t�bb pasim lesz, mint haja sz�la. Ezt is csak az�rt mondtam neki, mert felideges�tett, akkor is azzal, hogy egy olyan deszka, mint �n nem tal�l mag�nak senkit soha.

Azt nem mondan�m, hogy igaza volt, mert volt bar�tom, ezel�tt csak h�t el kellett k�lt�zn�m �gy v�g�l, akkor �pp nem volt senkim. Arr�l nem besz�lve, hogy a v�gyam, hogy h�res �nekes leszek sem indult �tnak, mert v�g�l az egyetlen hely, ahol �nekeltem, j� form�n csak a zuhanyz� volt.

Nem kellett sok, hogy elnyomjon az �lom. Az egy �r�s utat v�gi aludtam. Eric akkor keltett fel, mikor m�r a v�rosban voltunk. Olyan fejem volt, mint aki egy h�z�s �jszak�n van t�l. M�g a ny�lam is kifolyt, olyan j�t aludtam.

B�gyadtan pr�b�ltam, valami emberibb fejet var�zsolni magamra. T�z perc m�lva meg is �rkezt�nk az els� c�l�llom�sunkhoz. Miel�tt kisz�lltam, m�g megigaz�tottam a sminkem �s a hajam. Olive - ot a kezembe szorongatva l�ptem a kapu el�. Ap�m a kapucs�ng�t elkezdte nyomogatni, meg�ll�s n�lk�l. 

-        Vajon ki lehet az, aki �gy nyomogatja a cs�ng�t? – hallottam meg Jean – Louis hangj�t. – Nem m�s, mint a l�k�tt haverom, Eric – nevetett fel hangosan.

-        Hello �reg, r�g l�ttalak – �dv�z�lte ap�m, bar�tj�t.

J�l meg veregett�k egym�s h�t�t majd beinvit�lt minket a h�zba.

-        Valerie, vend�geink j�ttek – ki�ltott be a konyh�ba feles�g�hez.

-        Vend�gek? – lep�d�tt meg. – Eric, Jacklyn, de j� �jra l�tni titeket – mosolyodott a n� kedvesen.

-        Szia Valerie – mosolyogtam halv�nyan.

Le�lt�nk az �tkez�ben l�v� kanap�ra, m�g rengeteg s�tem�nyt �s �d�t�t el�nk raktak.

-        Valerie, Castiel merre van? – �rdekl�dtem ser�nyen.

-        Sajn�lom �desem, de pont most ment el D�monnal s�t�lni – v�laszolta.

-        �, �rtem – mondtam kicsit lehangoltan.

Ezut�n j�tt a m�sf�l �r�s hallgat�s. Amit k�rdeztek, arra b�vebb mondatokban v�laszoltam, de legf�k�pp ap�m sztorijait kellett hallgatnunk. Ez�rt d�nt�ttem �gy, hogy a s�tem�nyekbe folyton a sz�t.

-        M�g mindig tudsz enni? – sz�lalt meg ap�m g�nyosan. – Be se fogsz f�rni az aut�ba.

-        Jaj, Eric ne b�ntsd m�r, azt a szeg�ny l�nyt – sz�lt r� Jean – Louis. – Egy�l, csak amennyi j�l esik.

-        Igen Eric, nem kell mindig a m�sikat szek�lni – vigyorodtam el kicsit gonoszul.

-        M�r megint Ericnek h�vsz – duzzogott apa.

Valerie �s Jean – Louis meglep�dve n�ztek minket majd elnevett�k magukat.

-        �s, hogy halad a karriered? – k�rdezte Jean – Louis.

El�sz�r meglep�dtem a k�rd�sen majd keser�en v�laszoltam:

-        Sehogy… - s�hajtottam nagyot. 

-        Milyen karrier? – n�zett bamb�n ap�m.

-        Nem is tudtad, hogy a l�nyod �nekesnek k�sz�l? – k�rdezett vissza Valerie.

-        Nekem ilyen soha, nem is mondt�l… - mondta meglep�dve Eric.

-        Te �gy is len�zed a szt�rokat – f�jtam fel a k�pem.

Ap�nak sosem besz�ltem semmilyen titkomr�l, �gy err�l sem tudott pont, mint Jaker�l sem. Azel�tt is csak any�ra b�ztam a titkaimat �s neki k�sz�nhetem azt is, hogy ez lett az �lmom. Mindig azt mondta, hogy gy�ny�r� hangom van �s csod�latos adotts�gaim ahhoz, hogy egy nap �nekes legyek.

Anya be�ratott zeneiskol�ba is. A mai napig im�dom a zen�t, minden f�l�t. Persze, amennyire tudtam titokban tartottam, csak p�r bar�tom tudott ezekr�l a dolgokr�l, mert att�l, hogy nagy sz�m volt sosem hencegtem, s�t ink�bb, nem mertem ezzel el� �llni.

Ezek ut�n semmi k�ts�gem nem volt arr�l, hogy apa megharagudott. Biztos voltam abban, hogy nagyon megb�ntottam �t, pedig Castiel sz�leinek sem, �n mondtam el ezt a dolgot.

Nem maradtunk sok�ig, mert Sophi��k m�r v�rtak r�nk. �t adtuk mind a h�rom megh�v�t, majd sz�pen besz�lltunk az aut�ba �s elment�nk. Eg�sz �t�n nem sz�ltunk egym�shoz, m�g v�g�l meg�rkezt�nk. Egy hatalmas feh�r h�z el� �lltunk az aut�val, aminek egy elker�tetlen el� udvara volt.

A h�z el�tt m�r v�rtak minket, apa menyasszonya �s gyerekei. Sophia egy gy�ny�r� n� volt, r�vid v�r�s haja volt �s aranybarna szemei. Mellette �llt egy ugyan olyan sz�p, de kb. velem egy kor� l�ny, teljesen olyan volt, mint az anyuk�ja egy halv�ny r�zsasz�n p�tty�s ruha volt rajta �s egy feh�r - v�r�s foltos macska volt a kez�ben. M�g�tt�k k�t egyforma sr�c �llt, feh�r hajuk �s levendula sz�n� szemeik voltak.

Nagyot s�hajtottam majd Olive – val egy�tt kisz�lltam. Innen kezd�d�tt minden…

Patricia Bailey

Nagyon izgatottak voltunk, elv�gre ez volt a nagy nap, a nap, amikor is �j csal�dtagokkal gazdagodottunk, egy h�ggal �s egy ap�val. Ericet m�r ismert�k, �gy m�r csak a l�nya, Jacklyn volt sz�munkra ismeretlen. Nagyon k�v�ncsi voltam, milyen lehet.

Anyu, Zack, Is �s �n helyet csin�ltunk, egy �res szob�ba, amit eddig rakt�rnak haszn�ltunk. Boldog voltam �s kicsit t�relmetlen, de ugyan akkor izegtem – mozogtam a h�zban fel s al�. D�l lehetett, mire befejezt�k a pakol�st. Eb�d ut�n Zack �s �n elmosogattunk, majd ejt�zt�nk egyet.

-        Aj - s�hajtottam nagyot, kicsit idegesen.

-        Mi van, veled tiszt�ra ki vagy fordulva �nmagadb�l – ingatta a fej�t Zack.

-        Tes�, h�t nem egy �rtelm�? – vigyorgott Isaac. – Alig v�rja az �j j�vev�nyt, nem igaz hugi? – mosolygott kedvesen.

-        Sosem lesz m�r d�lut�n n�gy �ra… - n�ztem az �r�ra elfek�dve a nappali kanap�j�n, mikor a fejemre ugrott Joker a perzsa macsk�m.

-        N�zd m�r, megj�tt a kand�rod – simogatta meg a cica fej�t Is.

-        Ja, az egyetlen h�mnem� l�ny, aki egy �gyban alszik veled – b�kte oda g�nyosan Zack.

-        B�tyus, te olyan undok vagy – ny�vogtam durc�san.

-        Nem igaz, csak �szinte – vonta meg v�ll�t �s megh�zta a macska fark�t.

-        Ne b�ntsd m�r… - vis�tottam az �lembe kapva az �llatk�mat. – Ez f�j neki. Mi lenne, ha �n meg a f�ledet h�zn�m? – n�ztem r� m�rgesen.

-        Meg sem �rezn�, mert egy �rz�ketlen tusk� – r�h�g�tt Isaac. – Nem is tudom Gwen, hogy b�rja mellette – vetett g�nyos tekintetet b�ty�nkra.

Miel�tt visszasz�lt volna Zack, megcs�rrent a telefon. Anya vette fel.

-        Patty dr�g�m, t�ged keresnek – ny�jtotta fel�m a kagyl�t.

-        Engem? – n�ztem �rtetlen�l.

-        Igen, Armin az – mosolygott.

-        Armin? – ugrottam fel a kanap�r�l, rohanva a telefonhoz.

-        Armin? – n�zett bamb�n Zack. – Az nem az a perverz, fekete haj�, k�ly�k az oszt�lyodb�l? – mormogott.

-        Aj, b�tyus hagyj�l m�r. Ne haragudj, csak nem hagy b�k�n a b�ty�m. Mit is mondt�l? – k�rdeztem Armint.

Armin Walker, az oszt�lyt�rsam volt �s a bar�tom is egyben. Nem t�l sok k�z�s volt benn�nk, de nagyon j�l kij�tt�nk egym�ssal. � egy v�rbeli kocka volt, m�g �n egy igazi str�ber.

Igen tudom, fura az, hogy valaki saj�t mag�t str�berezze, de ez volt az igazs�g. Egy tipikus j� kisl�ny voltam. Minden szabad id�met tanul�ssal, vagy olvas�ssal t�lt�ttem, arr�l nem is besz�lve, hogy veget�ri�nus voltam �s semmi f�le �s �dess�get, vagy �d�t�t nem ettem, ittam meg.

Armin pr�b�lta ezt a dolgot kicsit feloldani bennem, rengeteget foglalkozott velem annak ellen�re, hogy � maga nem a mi val�s�gunkban �li meg kalandjait. Mindenki azt mondta, hogy nem passzolunk �ssze, de minket ez sosem zavart.

Ami igaz�n vonzott benne, azok a szemei voltak. Krist�lytiszta, k�k szemei, amikt�l olvadoztam m�r akkor is, ha csak magam el� k�pzeltem.

-        Persze. De tal�n, ha nem a ps – eddel foglalkozn�l �r�n, akkor le lenn�nek �rva a jegyzeteid – kuncogtam.

-        De az olyan unalmas – duzzogott Armin, a telefon m�sik oldal�n.

-        Sajnos ez ilyen. T�nyleg, mi�rt a h�zi telefonon h�vsz? – k�rdeztem �rtetlen�l.

-        M�r vagy sz�zszor h�vtalak a mobilodon, de nem vetted fel.

-        Mi? Jaj, a szob�mba maradt – fogtam a fejem.

-        Nem is tudom neked minek mobiltelefon, amikor sosem lehet t�ged el�rni – nevetett Armin.

-        Ez nem igaz… - duzzogtam. – H�vj fel, akkor a mobilon �s tudunk besz�lni.

-        J� rendben – mondta �s kinyomta a telefont.

Felkaptam Jokert �s nagy iramban, siettem a szob�ba. Mikor megn�ztem a telefonom t�z nem fogadott h�v�som volt, Armint�l. Sajnos igaza volt abban, hogy a mobilomon sosem vagyok el�rhet�. Sosem hangos�tottam fel, �gy nem is hallottam, ha keres valaki.

-        Azt�n mit csin�lt�l ma? – fek�dtem az �gyamon, a cic�mat simogatva.

-        BG - ztem – v�laszolta egyszer�en.

-        Mit?

-        Jaj Patty, h�t nem igaz, hogy nem tudod… - nevetett a telefonba. –Bottle Ground.

Ekkor �reztem �gy magam, mint a mesefigur�k, akiknek, ha nem �rtenek valamit k�rd�jelek jelennek meg a feje k�r�l. Hat�rozottan nem �rtettem, a kocka besz�det, de �lvezettel hallgattam Armint, olyan lelkesen magyar�zott.

Nem tudtunk sok�ig besz�lni, mert anyu zargatott, hogy �lt�zzek �t; menn�nk kell , egy r�gi munkat�rs�hoz. F�jdalmas b�cs�t vettem a fi�mt�l majd �t�lt�ztem.

-        Mi�rt kellett �t �lt�zn�m? – k�rdeztem anyut morcosan.

-        Mert mozdulj ki kicsit – mondta anyu egyszer�en.

-        De �n nem ezt k�rdeztem – mormogtam halkan.

Ward�khoz ment�nk. Mrs Ward anyu egy r�gi munkat�rsa volt, egy divat c�gn�l dolgoztak. Az�ta anyu otthagyta a c�get, hogy nyithasson egy k�v�z�t, mert az egy r�gi �lma volt. Ennek ellen�re m�g mindig tartotta a kapcsolat�t a r�gi munkat�rsaival. Ward�k gyerekei: Nathaniel �s Amber, az oszt�lyt�rsaim voltak. A megh�v�t akarta csak oda adni nekik, de ott ragadtunk vagy k�t �r�ra.

-        K�rsz valamit Patricia? – k�rdezte Nathaniel.

-        K�sz�n�m, egy poh�r inni val�t elfogadn�k – mondtam a kisz�radt torkom k�sz�r�lve.

Nath felpattant �s m�r hozott is egy poh�r vizet. Ismerte a szok�saimat. Gyerekkorunk �ta, j�ba voltunk elv�gre a sz�leink miatt, sokat j�runk �ssze. R�gen a h�g�val is j�ba voltam, csak az �ta m�r olyan, mint egy kib�rhatatlan h�rpia.

-        Kezdhetn�l valamit Arminnal, az ut�bbi id�kben nagyon lerontotta a jegyeit – jegyezte meg.

-        Igen tudom, sajnos… Igyekszem seg�teni amiben, tudok – mondtam szomork�san.

-        Patricia…

-        Patty – v�gtam a szav�ba. Nem b�rtam, ha valaki a teljes nevemen sz�l�t.

-        Patty, agg�dom kicsit �rted is… �gy �rtem, tartok t�le, hogy t�ged is elh�z rossz ir�nyba.

-        Ez miatt ne agg�dj – mosolyodtam el. – Annyira nem vagyok k�nnyen befoly�solhat�.

Nathaniel nagyon kedves fi�. Mindig is sokat t�r�d�tt velem, �gy tekintettem r�, mint egy gondoskod� b�tyra, aki nagyon helyes. Am�g ezen merengtem, Amber, Nath h�ga �s Mr Ward, az �des apjuk megjelent hatalmas szatyrokkal, amik tele voltak ruh�kkal. Amber r�nk sem n�zett �gnek emelt orral v�gtatott be a szob�j�ba.

-        J� napot – k�sz�ntem szer�nyen, az igen szigor� kin�zet� f�rfinek.

Tal�n meg sem hallotta, mert nem igaz�n k�sz�nt vissza. Nath is k�sz�nt neki, de csak egy halv�ny fejbiccent�st ejtett meg �s t�vozott a konyh�ban l�v� n�k t�rs�g�ba. Nathaniel nagyot s�hajtott.

-        Tal�n… - kezdett bele mondand�j�ba.

-        J� menj�nk – mosolyogtam r� kedvesen.

Tudtam, hogy mit szeretne mondani elv�gre, mikor az eg�sz csal�dja itt volt mindig bement�nk a szob�j�ba, hogy nyugodtan tudjunk besz�lgetni. Kicsit z�r�s csal�dja volt. Az apja szigor� ember �s sokat gy�t�rte, az anyja csak a munk�j�val foglalkozott, m�g Amber a testv�re, pedig egy elk�nyeztetett persz�na volt.

Bement�nk a szob�j�ba. Nem �lt le, hanem egyb�l a k�nyves polc�hoz ment. Egy ideig gondolkodott majd ki vett egy - k�t k�nyvet, megn�zte, visszarakta. Hirtelen nem is tudtam, hogy mi�rt csin�lja ezt.

-        Ez az a k�nyv, amir�l p�nteken besz�ltem neked – ny�jtott nekem egy s�t�t barna bor�t�j�, kicsit kopottas k�nyvet.

-        Jaj, m�r eml�kszem – mosolyogtam kicsit k�nosan. – Nem tudtam mit keresel.

L�gyan elmosolyodott.

-        �s v�rod m�r az „�j” n�v�redet? Ma k�lt�zik, igaz? – �rdekl�d�tt kedvesen.

-        Igen. M�r meg csin�ltuk neki a szob�t – kezdtem bele lelkesen a mes�l�sbe. – Nagyon v�rom, v�gre lesz egy l�ny tes�m… - �rvendeztem.

Felnevetett, mire �n is elnevettem magam. Furcsa volt, hogy Arminr�l, az�ta egyszer sem k�rdezett. Egy kis ideig besz�lgett�nk m�g, mikor valaki bekopogott. Mrs Ward volt sz�lt, hogy anyu indulni szeretne. Mindenkinek oda adtuk a megh�v�kat, majd t�voztunk.

H�rom �ra volt. Zackary �s Isaac hoztak fel a k�v�z�nkb�l egy kis s�tem�nyt, az �j csal�dtagunk k�sz�nt�s�re. �n nem igaz�n rajongtam az �tlet�rt, ez�rt nekem k�l�n csin�ltak gy�m�lcssal�t�t.

Anyuval m�g gyorsan h�ztunk fel �gynem�t Jacklyn szob�j�ba majd, mikor kaptunk egy telefont, hogy p�r perc �s meg�rkeznek gyorsan lerohantunk az el� udvarra �s kint a h�z el�tt v�rtunk r�juk. T�nyleg, ahogy le�rt�nk nem kellett sokat v�rni �s meg�rkezett a s�t�tk�k kis busz, ami szinte sz�n�ltig volt pakolva.

Ekkor sz�llt ki Jacklyn. Gy�ny�r�, hossz�, s�t�t sz�ke haja volt �s rik�t� �gk�k szemei. Az arc kifejez�se morcos volt. Egy fekete meleg�t� pulcsi volt rajta �s egy szakadt farmer nadr�g, egy sportcip�vel. A kez�ben egy fekete kis sz�rgoly� volt, akit mag�hoz szor�tott.

Ez volt az a pillanat, amikor az �let�nk egy �j szakasza kezd�d�tt…